A Kálvária-domb Tatán a Kocsi utca mellett található domb, mely 166 méteres tengerszint feletti magasságával, a város legmagasabb pontja. 1958-óta országos jelentőségű természetvédelmi terület. Az itt található ősmaradványok (az üledékes kőzetekben található növényi maradványok) kutatásában kiváló eredményeket ért el a paleobotanikus Skoflek István (gyűjteményét a tatai Kuny Domokos Múzeum őrzi).

Tata közbiztonságának egyik alapvető problémája a főleg hétvégenként elkövetett belvárosi rongálások, kiemelten a tatai vár környékére a legjellemzőbbek a deviáns magatartások – olvasható több sajtóorgánumban. A tatai képviselőtestület megszavazta, hogy a vár három kapujából kettő az éjszakai órákban legyen lelakatolva.
A tervek szerint a sétány felőli két vaskaput éjszakai bezárnák, míg az első kapu továbbra is nyitva maradna, ott vélhetően biztonságos védelmet nyújtanak a lámpák. Vélemények szerint az igazi védelmet a tatai rendőrkapitány javaslata jelentené: a művelődési házzal szemben térfigyelő kamera felszerelése, vagy egy biztonsági szolgálat is megfelelő védelmet biztosítana.

Ön helyesli a kapuk bezárását? Szavazzon!

Egyre gyakrabban jelennek meg városunk jövőéért aggódó írások, – ez rendjén is van– és ez nem is volt máshogy 90 éve sem. Példaként közreadunk egy 1920-ban, a Tatai „Híradó”-ban megjelent olvasói levelet.
Nem ismerjük a választ, a történelmi fejleményeket igen. A civil szervezetek egyik, hanem a legfontosabb feladata, hogy kérdéseket tegyenek fel felelős vezetőknek, hogy válaszoljanak ezekre.
Arra bíztatunk mindenkit, írja meg, hogy milyen városban szeretne élni? Írja meg azt is, mi az ami bosszantja. Írja ide véleményét,( Ez az email cím védett a spam robotoktól, a megtekintéséhez engedélyezni kell a Javascriptet. ) melyet megjelentetünk az oldalon.

Kevesen ismerjük gróf Széchenyi István reformkori kezdeményezései közül az „üdvlelde” létrehozását, azaz egy nemzeti Panteon megteremtését:

„Nem volna-e nemzeti kifejlésünk lépcsőfokozati közt a teendők során
az is, hogy honunk közepén állítanánk temetőt, egy szabad ég alatti
Üdvleldét. Hadd lenne vérünk jobb része ott jutalmul, vagy ha
buknunk kell, lenne a magyarvég -vígasztalásul halálban legalább egyesülve,
ha nem tudott életben egyesülve, és nem bírta értelme által az elsüllyedéstől
megmagát: s hadd lelné e helyen a hátramaradtak megemlékezés-hálavirágait a derék, vagy azoknak szánakozását a magyarnak végomladéka.”

A XX. Század soha nem látott történelmi viharai a kis közösségeket, családokat is szétszórta. Adódott egy ötlet:csináljunk egy olyan sírkertet Tatán, ahol legalább –halottak napján egy szál virágot bárki elhelyezhet. Sok a megemlékezésre méltó embertársunk, akikről még a közvetlen hozzátartozók sem tudják, hogy a világ melyik részén nyugszik.